Technikák
A fegyveres és fegyver nélküli önvédelem képezi minden mai harcművészetnek alapját. A 20. század közepén általános fejlődés következett be, mely a tiszta önvédelemtől a küzdősportokig vezetett.
A Hapkido mégsem vált tisztán küzdősporttá, hanem továbbra is az eredeti önvédelemre koncentrált. Általánosságban, a Hapkido-ban megtalálható a technikák korlátlan választéka, tanítanak rúgó-, ütő-, dobó-, és emelő technikákat, úgy, mint fegyveres technikákat az 1. dantól, mint pl. a Taeguk vagy a Poomsae, melyek a tradícionális Hapkido-ban nincsenek. A harc során minden tanult technika alkalmazása lehetséges.
Rúgások és ütések
A Hapkido lábtechnikái, amiket a Taekwondo is alkalmaz, jelentik a közös, koreai örökséget mindkét harcművészetnél. A Hapkido-ban mindemellett léteznek változatai ezeknek a technikáknak. Rúgásfelület nemcsak a láb(fej) lehet, hanem a sípcsont, illetve a térd is. A szokásos magasra vitt rúgásokat mélyebben is alkalmazhatjuk, például a támadó combjára, vagy lábszárára.
A Hapkido-ban az ütéstechnikák alkalmazása következetesen az ellenfél érzékeny testrészeire és idegközpontjaira irányul, ezért szükséges az anatómiai és akupunktúrás alapismeretek elsajátítása.
Dobások
Az ellenfél távol tartását számos küzdősport esetében a fennálló szabályok miatt nem a súlypont figyelembevételével tanítják. A Hapkido-ban azonban erre megvannak az adott kéz- és lábtechnikák. Egy gyorsan és energikusan kivitelezett dobásra nincs ellenszer. Ezen kívül dobáskor az ellenfél teljesen elveszíti az egyensúlyát, és míg az egyik pillanatban stabilan áll, addig a következőben már fájdalmaktól szenvedve terül el a földön. Ha mégis ellentámadásba lendülne, akkor egy fájdalmas kar-, vagy lábfeszítéssel a talajon tarthatjuk.
Feszítések/törések
A feszítések/törések a legsokoldalúbb technikák a Hapkido-ban. Megelőzhetünk velük közvetlen támadásokat, mégpedig úgy, hogy az ellenfelet megragadjuk, feszítést/törést alkalmazunk; akár rúghatunk is, hogy a támadót a földre terítsük. Majd a kezét feszesen hátratartva támadásképtelenné tesszük, és akár el is vezethetjük a karjánál fogva.
Egy feszítés/törés, pl. az ellenfél csuklójánál, lehetővé teszi számunkra, hogy úgy okozzunk fájdalmat, hogy közben kontrolláljuk az ellenfél tűrésküszöbét, és így teljes mértékben uralkodhatunk felette. A támadó állapotának megfelelően –kor, termet, agresszivitás- fokozhatjuk/ csökkenthetjük a fájdalmat anélkül, hogy ezzel maradandó testi sérülést okoznánk.
De nem szemlélhetjük elkülönítve a Hapkido rúgó-, ütő-, dobó- és feszítő/törő technikáit. Sokkal inkább, elképzelve az önvédelmi szituációkat, a széles választékból kiválasztjuk a legmegfelelőbb védekezési technikákat, és egymással kombinálva alkalmazzuk ezeket.
Fegyverek
Az első dantól a fegyverek használatának tanítása is hozzátartozik a Hapkido-oktatáshoz, amikor a tanítványok megismerkednek a karddal, a hosszú és a rövid bottal. Ehhez járulnak még hozzá a Hapkido-ra tipikusan jellemző fegyverek, mint az öv/kötél és a sétapálca.
Az öv/kötél mind védekezésre, mind támadásra használható. Segítségével kivédhetjük az ökölcsapásokat, majd a támadó kezét hátrakötözhetjük vele; illetve alkalmazhatunk övet/kötelet ütésre is.
A sétapálca egy gyanútlannak tűnő, mindennapi használati tárgy, amit hárításra, ütésre, feszítésre/törésre és dobásra is bevethetünk végső esetben.
( Magyar Do Am Hapkido Szabadidő Sportszövetség)